KISFIAMHOZ

2014 november 1. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Nézem, ahogy alszol békésen, formás kis tested megpihen.

Veled együtt alszik a tűz, ami benned ég, a dal,

amit te zenélsz a lelked húrjain, csodaszép!

 

Oly tiszta vagy és őszinte, bárkit leveszel a lábáról – örökre.

Hallgatom a csendet, ami most körbevesz…

jólesik, de mégiscsak üres.

 

Nem így volt ez, míg meg nem születtél: beszélt a némaság,

és zenélt a lét. Anyukád, Apukád boldogan élt, de most,

hogy itt vagy, szebb tartalmat ad a fény.

Pezseg benned az élet, örökmozgó játszótárs a léted,

s nem is érted a felnőtteket, akik ebből nem kérnek.

Mosoly és csillogás az arcodon suhan át;

nagy az élni akarás, a vidámság-habzsolás!

 

Így van ez jól, könnyű még Neked,

nekünk is könnyebb, ahogy tanítod az életet!

REND A LELKE MINDENNEK

2010 augusztus 7. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Az ember egyik legfontosabb kincse a lelki béke. Ha ez megvan, mindenünk megvan.

Ez a boldog élet magja.

Éljünk úgy, hogy törekedjünk ennek megteremtésére és megtartására. Tisztuljunk

meg lelkileg, hogy önmagunkkal, érzelmeink felelősségteljes világával – és így

másokkal is – bánni tudjunk.

 

Halljuk meg lelkünk hangjait, figyeljünk oda rá, hogy mire van szüksége. Mert bár az anyagban,

itt, a Földön meglehet mindenünk, de mit ér mindez, ha nem vagyunk boldogok?…..

Kérdezhetnénk: mi a boldogság? Nehéz megfogalmazni, de könnyű érezni. A belső hang

jelez, ha valami nincs rendben. És akkor kezdődhet a munka: önmagunkkal, önmagunkban.

Senki sem teheti meg ezt helyettünk, ezt a játszmát nekünk kell végigvinni.

Ezt, ha már felismertük, a cél nincs messze. Csak álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel a

kérdést: jó úton haladok? Ez az, amit akarok? Vágyaim és tetteim összhangban vannak? …..

 

Ha a válasz nem, kezdjünk el dolgozni, lássunk hozzá a belső munkához. Találjuk meg a

módját, hogyan érezhetjük magunkat jobban. A lelkiismeret képlékeny, a gondolatok

irányíthatók, a vágyak realizálhatóak és rangsorolhatók. Ebben vezéreljen a fő mozgatóerő,

a szeretet. Nem másnak, saját magunknak kell eldöntenünk, hogy egyes helyzetekben a

szívünkre vagy az eszünkre hallgatunk. Mindenesetre cselekedjünk úgy, hogy esténként

nyugodt szívvel hajthassuk álomra a fejünket.

 

Kérj, és megadatik. Nem kell félni az önmagunkkal való beszélgetéstől. Segíteni csak azon

lehet, aki akarja és hagyja. Engedjük, hogy működjön a párbeszéd, hogy feltárjuk valamennyi

érzésünket, gondolatainkat, szokásainkat azért, hogy a megfelelő helyre juttassuk őket.

Adjuk meg magunknak a lehetőséget, a belső, az egyéni szabadság eléréséhez. Bízzunk a

Gondviselésbe, mely szolgálja javunkat és fejlődésünket.

„ Légy a fűszálon egy pici él, hogy nagyobb legyél a világ tengelyénél. „