MUNÍCIÓ

2014 december 10. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

 

A szerelem az lételem, megszépíti az életem.

Romantika, nevetés, testközelség, bizsergés – jó átélni mind, s mint

aki a föld fölött jár, két lábbal már, belemerülni és habzsolni a jó érzést!

A szívdobogás szívzörej már, s hallani lehet az ütemét!

Ezt a tempót diktálod, és nem bánod, hogy rohanás az új mérték.

Szép álmokkal, reményekkel kelsz az ágyból reggel, dehogy bánod,

hogy hajnalban szól a vekker!

Ugrasz és készen állsz, ez a nap vajon mit hoz mást, mint tegnap volt

és amit rendelsz, amit úgy kedvelsz – az univerzum amit megtesz,

érted, mert kérted.

Megy minden simán, a szerelmespár mint egy partizán ugrik át számos akadályt!

Nincs lehetetlen küldetés, csak szenvedély – egy betűvel átírt szenvedés…!

De miért kell ahhoz ez a nagy hév, hogy napjaidban mint egy bajnok, légy?

Önmagad valójában is értékes vagy, és ha nincs más, hát becsüld meg magad!

Nem kell ahhoz „jó parti”, hogy megfigyeld, a napjaid igenis szépek lehetnek,

csak magadat kell szeretned, hogy az élet szépségeit észrevedd!

 

PILLANATOK

2014 november 11. | Szerző: Nyisztor Melinda

Élek, s félek, mert törékeny nagyon, de hagyom,

hogy megtörténjen az, ami adott napon a sorsom.

Pillanatok: szépek, édesek, nevetve viccesek, máskor meg már az

őrületbe kergetnek… s ilyenkor reklamálsz: „hé, ott fönt rám ki vigyáz?”

Ezt velem nem tehetik, de mások csak nevetik, és érzik, hogy most a

csillagzatod rosszul áll. Hát szalutálj! Húzd ki magad és lépj tovább!

Holnap meglepetés vár, és akkor nem feleselsz már,

a jó az mindenkinek megjár. Ilyenkor evidens, hogy az élettől nem vagy disszidens.

Don’t worry, be happy – könnyű mondani és átélni, ebben a fázisban nem

érdekel semmi!

Jól van, jól van, ragyogj és sziporkázz, használd ki Fortuna jóindulatát.

Sőt, ne is rágódj azon, hogy az élet törékeny, de nagyon…

Inkább csak töltekezz, hogy a szűkösebb időkben legyen, mire emlékezz!

 

ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI

2014 október 24. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Annyiféle ember van a világon, és mi magunk is annyiféleképpen viselkedünk életünk

más-más színterein, egyes szerepeinkben: lehetünk pl. odaadó feleség, ugyanakkor

szigorú szülő, elégedetlen munkatárs, de segítőkész barát.

Mindenkinek megvannak az alapvető jellemvonásai, de ettől még nem minden helyzetet

kezelünk ugyanúgy. Éppen ezért másként ítélhetnek meg bennünket az emberek

attól függően, hogy mikor, mire, hogy reagálunk. Megesik, hogy nem érdekel, mit

gondolnak rólunk mások, és adott esetekben ne is ez motiváljon. A saját életünket mi

magunk éljük, ne úgy, ahogy a szűkebb-tágabb környezetünk elvárja tőlünk.

 

Ahogy mondani szokták, „minden csoda 3 napig tart”, aztán majd lenyugszanak a kedélyek.

Ehhez viszont olykor fel kell vállalni az estleges konfliktusokat, hogy ne bábuként, hanem

lelkileg független emberként éljünk.

 

Ehhez kell a rendszeres önkontroll is. Érdemes időként felülvizsgálni önmagunkat, hogy miként,

merre fejlődjünk, mert a csípőből jövő szokásaink már nem illenek hozzánk; mert a berögzült

nézőpontjaink már nem állják meg a helyüket.

Azt senki nem kívánhatja tőlünk, hogy egyik napról a másikra megújuljunk – a változás,

változtatás egy folyamat. Bátran gyakoroljuk a kis lépések művészetét!

Az esetenkénti megbotlás nem ok arra, hogy visszatáncoljunk! Gondoljunk csak arra, hogy

akkor most senki sem tudna járni!

 

Egy mosolygósabb, kedvesebb, türelmesebb emberhez inkább vonzódunk, mint olyanhoz,

akinek az arcán az élet összes fájdalma ott ül.

A jó társas kapcsolatok, a kellemes beszélgetések pedig örömet, egyfajta elégedettséget adnak

a mindennapok kiszínezéséhez. Szép szín a szürke, de hosszú távon unalmas…

A MOSOLY LÉTJOGOSULTSÁGA

2014 október 24. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Életünk célja és értelme a boldogság – filozofálta már az ókorban Arisztotelész.

Mégis, akkor miért vagyunk képesek annyiszor és annyira belelovalni magunkat

a szomorúságba? És hogy jöjjünk ki belőle?

 

Segíthet ebben egy bibliai idézet is: „A világban nincs szomorúság, csupán emberek, akik

szomorú gondolatokkal vannak tele.”

Mert az, hogy mennyi örömöt és milyen hosszan tudsz átélni, az gondolataid minőségétől és

jellegétől függ. Ezért van az, hogy valaki fél óra vacilálás után legyint egyet és megy tovább,

míg más akár 2 héten keresztül is emészti magát.

 

Egy másik verziója a gondok viselésének, amikor mások mérik ránk a bánatukat.

Együttérezhetünk velük, és segíthetünk nekik, de nem kell velük együtt cipelni a terhet. Inkább

legyünk erősebbek, hogy tudjunk támaszt, vigaszt nyújtani. A segítés lehet a saját búvval-bélelt

állapotunkra is gyógyír. A másnak nyújtott öröm átkonvertálja a mi érzelmeinket is. Feledtetik

azt a negatív energiát, mely bennünk, a fejünkben lappang. De még rosszabb, ha már a

szívünkben él. Ezt a fázist ne várjuk meg!

 

A szomorúság egy állapot, a boldogság pedig egy életforma… kellene, hogy legyen.

Ne a hiányokra gondoljunk, hanem a meglévő jó dolgokra, pl.: van munkahelyünk,

vannak barátaink, van hol álomra hajtani a fejünket, van mit együnk…

Ha nem is 100%-os a komfortérzetünk, de ugye, hogy azért van jogosultsága a

mosolyunknak is?! Akkor mi lesz, adjuk fel a pókerarcot, és viruljunk ki egy kicsit.

Van miért!