MEGBOCSÁTÁS

2014 október 24. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Megbocsátás – szép szó, de ennek hallatán néha görcsbe rándul a gyomrunk, és

máris szirénázik fejünkben a „na azt már nem…” kezdetű, makacsságra utaló,

erőteljes kifejezés. Eszünkbe jut valaki és egy kellemetlen helyzet:

amikor megbántottak, leszóltak, megaláztak, szégyenbe hoztak…

Megtörtént, kísért az emlék még most is – de hát látjuk, az élet azóta is megy tovább.

Telnek-múlnak a napok, hetek, hónapok és évek; nem hivatkozhatunk állandóan

a múltra.

 

Nem tudjuk visszacsinálni. És ha siránkozunk rajta, akkor fog változni valami? Nem, semmi!

Legalábbis érdemben nem. Az egészségünk viszont rámehet lelkileg-szellemileg-fizikailag.

A megbocsátani nem tudó emberben ugyanolyan folyamatok zajlanak, mint az állandó

stresszben élőben, hiszen egyik sem kezeli a helyzetet.

 

Mit jelent a megbocsátás? Amikor már nincsenek érzelmek. Nem érzünk dühöt, haragot sem

az elkövető, sem a szituáció iránt. Amikor már nem fáj, amit tettek velünk.

Miért jó, ha megbocsátunk? Hogy ne cipeljük egy életen át ezt a lelki terhet. Amúgy is vannak

kisebb-nagyobb problémáink, miért tetézzük még a régi sérelmekkel?

Ne legyünk a saját magunk ellensége. Számoljon el a lelkiismeretével az, aki a másikat taccsra

vágta! Ja, hogy nála nem szólal meg az a bizonyos belső hang? Nem baj, az élettől mindenki

azt kapja, amit megérdemel. Ez már nem a mi dolgunk.

 

Nem kell nekünk szeretni azt, aki megbántott minket. Magunkat és az életünket szeressük

annyira, hogy a kínzó emlékeket elengedjük, hogy ne mérgezzék tovább napjainkat, és minket.

 

Adjunk helyet az új élményeknek!

A fájdalmat beszéljük ki, tomboljuk ki, írjuk ki magunkból. Foglalkozzunk vele,

sajnáljuk magunkat nyugodtan – ez is kell a feldolgozáshoz. Tegyük fel a kérdéseket

magunkban, magunknak, vagy akiben megbízunk, esetleg pont annak, akiről szól a történet:

Miért?…Miért tette(d) ezt?

Aztán tudatosan távolodjunk el a történtektől.

Koncentráljunk inkább a „hogyan” és a „mit” kérdésekre.

Mit tanultam az esetből, és mit csináljak legközelebb másképp, hasonló szituációban?

Hogy oldjam meg?

 

Tegyük ezt meg önmagunkért. Azért, hogy a lebilincselt energiáktól megszabaduljunk.

Hogy ne legyen bennünk fájdalom, se testileg, se lelkileg. Hogy őszinte legyen a mosolyunk.