GONDOLKODJUNK! DE HOGYAN?

2010 augusztus 6. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Egy biztos: a múlt – szokták mondani – amin már túlvagyunk, ami már elmúlt. De az

meghatározza a jelenünket, az pedig a jövőnket. Ezért nem mindegy, hogy miről mit

gondolunk és hogyan állunk egyes kérdésekhez. És számításba kell vennünk azt is,

hogy az adott események nemcsak rólunk szólnak. Mindig többszereplős a játszma.

 

Ezért lényeges, hogy elemezzük a múltat. Persze nem azt mondom, hogy húzzuk el

évekig, rágódjunk rajta, bár az idő olykor segít abban, hogy jobban átlássuk,

meglássunk olyan dolgokat, melyeket az érzelmek tüzében nem vettünk észre.

Ezért érdemes alaposan kivesézni a történetet mások szemszögéből is. Mert ugye hallottuk

már eleget: ami neked jó, nem biztos, hogy másnak is jó. És nem elég az  „én azt gondol-

tam, hogy te azt gondoltat” kezdetű mondat.

 

Beszélgetni kell, kibeszélni, hallgatni, átgondolni, megérteni és elfogadni. Ez egy folyamat,

napok, sokszor hónapok eredménye.

Ha rögtön feltesszük magunknak a kérdést: miért történhetett ez? Mit gondolok erről, mit érzek

ezzel kapcsolatosan? Akkor itt ennél még ne álljunk meg. Hiszen nem egyszereplős a történet.

 

Mi van a többiekkel? Igen, velük kapcsolatban is feltehetjük a kérdést, de ne magunkban,

hanem szemtől szembe: mi minden késztette cselekedeteikre vagy az adott szavak ki-

mondására?

Azt hiszem sokszor meglepődnénk a válaszon. Viszont pont ez, a másik ember lelkével való

törődés adja meg ha nem is a mély, de őszinte kapcsolatok alapját, és ezzel együtt azt is, hogy

a másik emberben megismerhessük önmagunkat.

Élj a mának, de légy következetes!