KÉSZÜLŐDÉS, VÁRAKOZÁS

2014 december 1. | Szerző: Nyisztor Melinda

– vers gyerekeknek –

 

Hidegek a nappalok, didergősek az éjszakák,

füstölnek a kémények, mindenhol égnek a lámpák.

A friss hó, mint tiszta fehér selyem borítja az utcákat,

az ablakokban gyerekek nézelődnek, mint akik valamire várnak.

Sugdolóznak, izgatottak, és hiába álmosak,

lefeküdni nem akarnak, hisz van ennél most fontosabb!

De hah: mi ez a nesz? Jé, a Mikulás ajándékot tesz

az ablakba állított tiszta csizmádba! De máris visszaül a szánra, és vágta!

Álom ez vagy valóság? – A télapó eljött hozzád!

Úgy látszik, jó gyerek voltál ez évben,

s mivel hiszel a mesében,

vár még rád számos csoda, elhiheted nékem.

Nézzük csak, mit hozott a nagyszakállú: virgácsot is kaptál?

Jaj, ne légy szomorú!

A Télapó vidám egy apó, és a csizmádba van még sok apró,

vagy tán egy nagyobb ajándék, ami megható.

És ez még nem minden: a télben az is jó, hogy még más vendég is hívható.

A Jézuskára gondolok, akit körbetáncolnak az angyalok.

Ő is igyekszik már hozzád, akit az egész család örömmel vár.

Hetekkel előtte készülünk a jöttére: mindenki figyel a viselkedésére,

mert ha a Messiás megneszeli, hogy túl sok a hiszti

és a rosszasság, az ajándékosztástól hamar elmegy a kedve ám!

Öltöztessük inkább a lelkünket is ünneplőbe, hangolódjunk rá az adventre!

Takarítás, gyertyagyújtás, sütés-főzés, csillagszórás remek program,

de azt kell, hogy mondjam: az egészben az a legjobb, ha a család

szeretete körbefog.

Bárhogy is él a család, a karácsony a legszebb alkalom rá,

hogy egymással békében, a szeretet nevében

lépjünk tovább, s így éljünk az új évben!

 

 

KISFIAMHOZ

2014 november 1. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Nézem, ahogy alszol békésen, formás kis tested megpihen.

Veled együtt alszik a tűz, ami benned ég, a dal,

amit te zenélsz a lelked húrjain, csodaszép!

 

Oly tiszta vagy és őszinte, bárkit leveszel a lábáról – örökre.

Hallgatom a csendet, ami most körbevesz…

jólesik, de mégiscsak üres.

 

Nem így volt ez, míg meg nem születtél: beszélt a némaság,

és zenélt a lét. Anyukád, Apukád boldogan élt, de most,

hogy itt vagy, szebb tartalmat ad a fény.

Pezseg benned az élet, örökmozgó játszótárs a léted,

s nem is érted a felnőtteket, akik ebből nem kérnek.

Mosoly és csillogás az arcodon suhan át;

nagy az élni akarás, a vidámság-habzsolás!

 

Így van ez jól, könnyű még Neked,

nekünk is könnyebb, ahogy tanítod az életet!