A SZAVAKNAK SÚLYA VAN…

2010 augusztus 18. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

A szavaknak erejük van, amelyek hatnak az életünkre.

 

Gondoljunk csak bele: mennyire magunk alatt tudunk lenni, ha leszidnak, megdorgálnak,

beszólnak nekünk:

–  „ Miért vagy ilyen sovány/kövér, hogy nézel így ki? ” – pedig pont azon fáradozol, hogy

rád – vagy lejöjjenek a kilók…

– „ A múltkori frizurád jobban állt, és nem tetszik a sminked „ – pedig te otthon elégedetten

pillantottál a tükörbe…

– „ Kollegina, csinálja meg mégegyszer az elszámolást, ez így nem jó, nem ezt várom

magától „ – pedig te a maximumot nyújtottad.

 

És persze vannak az ellenpéldák is:

– „ Olyan jó rád nézni, úgy sugárzol! „ – pedig ma pont ezer felé áll a fejed, és azt se tudod,

melyik munkádhoz kezdj…

-„ Milyen szép a ruhád, nagyon jól áll! „ – közben már ezer éves a holmid, és két éve nem

hordod, mert meguntad…

-„ Olyan jó veled beszélgetni! „ – pedig te egész idő alatt egy szót sem szóltál, vagy csak

odavetettél egy-két mondatot – de azt talált…

 

Igen, a másik dolog, ami befolyással van ránk, az életünkre, az a csönd.

Nagyon is beszédes tud lenni: amikor megkérdezi egyik a másiktól, hogy szeretsz? És mély

hallgatás a válasz.

Amikor bepróbálkozol a főnőknél, hogy esetleg jól jönne egy kis fizetésemelés – és ő csak

hümmög.

Amikor megkérdezed a családod, hogy ma ki vállalná helyetted a vasalást – és hirtelen a

szélrózsa minden irányába eltűnnek a családtagok.

A csöndnek is hatalma, ereje van. És annak is, amit ott közben érzünk, átélünk, gondolunk.

Előbb-utóbb minden megmutatkozik és kiderül.

A csönd után pedig jönnek a szavak. Sok mindentől függ, hogyan hatnak ránk. Függ  attól,

hogy milyen viszonyban vagyunk az illetővel, mennyire számít a véleménye, milyen hangsúllyal

és miért mondja, azt mondja, amit gondol vagy érezzük, hogy hazudik, mi milyen hangulatban

vagyunk stb.

A kommunikáció ezek fényében építheti, de rombolhatja is két ember kapcsolatát.

 

Éppen ezért nagy hangsúlyt kell, kellene fektetnünk szavaink megválasztására, hogy valóban

azt a célt érjük el vele, amit szeretnénk. Aki pedig nem érti beszélgetőtársa mondanivalóját,

vagy nem érti, miért mondta neki azt, amit, az ne legyen lusta, igenis álljon ki magáért és

kérdezzen vissza: ezt hogy érted? Mi alapján mondod ezt? Miből gondolod hogy ez (nem) így

van, ?…

Nem kell hepciáskodni, megsértődni, nyugodt hangon kérdezzünk vissza, és kíváncsian várjuk

meg a feleletet. Hiszen a nyílt, az őszinte kommunikáció minden ember alapvető igénye. Igaz,

ennek is megvan a maga helye, módja és ideje. Nem kell minden helyzetben elmondanunk a

véleményünket. De nem is kellene félnünk szembenézni a valósággal.

A lényeg mindig az, idézve egy kedves ismerősömet: „ A csöndet megtörni felelősség.”

Mert a szavaknak súlya van.