HÁLA

2014 december 14. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

 

Köszönöm Istenem, az életemet!

Köszönöm a napjaimat, az érzéseimet, a gondolataimat, a történéseimet.

Köszönöm a családomat, a barátaimat, az embereket, akikkel összehozol.

 

Hálás vagyok.

 

Mit adhatnék cserébe Neked, akinek mindene megvan?

Neked nem kell ajándék, pénz, semmi olyan, ami kézzelfogható.

Mit nyújthatnék akkor, hogy ne csak én érezzem, hanem számodra

kifejezhessem a hálát?

 

Talán tudom a választ: azt mutathatom meg Neked, hogy mindent,

amit nekem szolgáltattál: megbecsülöm és a javamra, illetve a többi

ember javára fordítom.

 

Kihasználom az időt, amikor a szeretteimmel lehetek. Számomra hasznosan

töltöm az időt, amikor magam lehetek. Megbecsülöm az embereket, a szavaikat,

a tekintetüket, a köztünk lévő beszédes csendet. Az érzést, hogy együtt vagyunk,

a perceket, az energiát, amit egymásra fordítunk. Elraktározom a szép pillanatokat,

hogy szűkebb időkben legyen miből merítkezni.

Köszönetet érzek aziránt, ami történik velem: ha kellemes, azért; ha fáj, azért,

mert tudom, hogy a kellemetlenségek is tanítanak, nem ok nélkül vannak.

Majd ha elmúlik a fájdalom, akkor valamiben meg fogom érezni

annak a szükségességét.

Örülök mindennek, amit tárgyi javakban kapok, megvásárolhatok.

 

Sokan félnek a hálálkodástól, mert azt gondolják, az azt jelenti,

hogy ők valamivel tartoznak, és adósnak lenni nem jó dolog.

Mondjuk a földi dolgokban bizonyára így van.

De a Mindenhatónak erre nincs szüksége: ő nem akar mást hálánk jeléül,

minthogy alapvetően boldognak lásson bennünket.

Hogy megéljük a pillanatok érzéseit, legyen az bármilyen is

– hiszen előbb-utóbb minden a helyére kerül.

De akkor már – ezekkel a tapasztalatokkal – többek leszünk.

 

 

MUNÍCIÓ

2014 december 10. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

 

A szerelem az lételem, megszépíti az életem.

Romantika, nevetés, testközelség, bizsergés – jó átélni mind, s mint

aki a föld fölött jár, két lábbal már, belemerülni és habzsolni a jó érzést!

A szívdobogás szívzörej már, s hallani lehet az ütemét!

Ezt a tempót diktálod, és nem bánod, hogy rohanás az új mérték.

Szép álmokkal, reményekkel kelsz az ágyból reggel, dehogy bánod,

hogy hajnalban szól a vekker!

Ugrasz és készen állsz, ez a nap vajon mit hoz mást, mint tegnap volt

és amit rendelsz, amit úgy kedvelsz – az univerzum amit megtesz,

érted, mert kérted.

Megy minden simán, a szerelmespár mint egy partizán ugrik át számos akadályt!

Nincs lehetetlen küldetés, csak szenvedély – egy betűvel átírt szenvedés…!

De miért kell ahhoz ez a nagy hév, hogy napjaidban mint egy bajnok, légy?

Önmagad valójában is értékes vagy, és ha nincs más, hát becsüld meg magad!

Nem kell ahhoz „jó parti”, hogy megfigyeld, a napjaid igenis szépek lehetnek,

csak magadat kell szeretned, hogy az élet szépségeit észrevedd!

 

KÉSZÜLŐDÉS, VÁRAKOZÁS

2014 december 1. | Szerző: Nyisztor Melinda

– vers gyerekeknek –

 

Hidegek a nappalok, didergősek az éjszakák,

füstölnek a kémények, mindenhol égnek a lámpák.

A friss hó, mint tiszta fehér selyem borítja az utcákat,

az ablakokban gyerekek nézelődnek, mint akik valamire várnak.

Sugdolóznak, izgatottak, és hiába álmosak,

lefeküdni nem akarnak, hisz van ennél most fontosabb!

De hah: mi ez a nesz? Jé, a Mikulás ajándékot tesz

az ablakba állított tiszta csizmádba! De máris visszaül a szánra, és vágta!

Álom ez vagy valóság? – A télapó eljött hozzád!

Úgy látszik, jó gyerek voltál ez évben,

s mivel hiszel a mesében,

vár még rád számos csoda, elhiheted nékem.

Nézzük csak, mit hozott a nagyszakállú: virgácsot is kaptál?

Jaj, ne légy szomorú!

A Télapó vidám egy apó, és a csizmádba van még sok apró,

vagy tán egy nagyobb ajándék, ami megható.

És ez még nem minden: a télben az is jó, hogy még más vendég is hívható.

A Jézuskára gondolok, akit körbetáncolnak az angyalok.

Ő is igyekszik már hozzád, akit az egész család örömmel vár.

Hetekkel előtte készülünk a jöttére: mindenki figyel a viselkedésére,

mert ha a Messiás megneszeli, hogy túl sok a hiszti

és a rosszasság, az ajándékosztástól hamar elmegy a kedve ám!

Öltöztessük inkább a lelkünket is ünneplőbe, hangolódjunk rá az adventre!

Takarítás, gyertyagyújtás, sütés-főzés, csillagszórás remek program,

de azt kell, hogy mondjam: az egészben az a legjobb, ha a család

szeretete körbefog.

Bárhogy is él a család, a karácsony a legszebb alkalom rá,

hogy egymással békében, a szeretet nevében

lépjünk tovább, s így éljünk az új évben!

 

 

EZ AZ ÉLET?!

2014 október 24. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Az emberek zöme sokszor kapkod, siet, fáradtan kidől, stresszel hétről-hétre.

„Ez az élet!”– mondják keseregve.

De nem lehetne ezt másképp, másként? Hisz egy a cél: a boldogság a tét.

Kit mi tesz boldoggá? Más a válasz rá. De neked kell megfogalmazni, mi visz rá,

ahogy az életet éled, de nem teszed vidámmá.

Szabályok és rendszerek, skatulyák és hiedelmek, hatalom és pénz:

uralkodó elemek.

Te keresel és kutakodsz, helyezkedsz és furakodsz; – „Kalap, kabát, azt jó napot!”

De állj! Állj csak meg egy szóra: jó ez a móka?

Életed képlete, ha le lenne írva, az szórakoztató volna?

Ne gondolj nagy dolgokra, nem arról szól az „élet-nóta”!

Hanem a lelked, a szíved, a fejed a helyén van-e?

Hogyha eljön a végszámlálás, akkor elmondhasd: dolgoztam és lazsáltam,

küzdöttem és mulattam, hogy az életemet kitöltsem, és a végén habcsókkal

díszítsem!

MI MAGUNK LEGYÜNK AZ ÉLETÜNK HŐSE

2010 október 7. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

Mindannyian szinte naponta panaszkodunk, és hallgatjuk mások bánatait.

Ez önmagában nem is baj, hiszen ha mindennel maximálisan elégedettek lennénk,

akkor nem lenne, ami vinne minket előre, hajtana, és célként vonzana. Nyilván

vannak az életünkben olyan periódusok, helyzetek, amikor a megoldás pontosan az,

hogy hagyjuk magunkat sodródni az árral – de csak egy ideig. Aztán amikor össze-

szedtük magunkat, vagy kiforrta magát egy szituáció, akkor megint a tettek mezejére

léphetünk.

 

Sokan ezt nem teszik meg. Ezt az aprónak tűnő, de az életükben annál nagyobb fordulatot

jelentő momentumot sok ember kihagyja. Miért?…. erre nagyon “komoly” okokra szoktak

hivatkozni: “nem értem rá ezzel foglalkozni” – közben annyi minden más, fölösleges dolgot

tett meg; “nem tudtam, mit tegyek” – persze a nem döntés is döntés, de akkor ne mást nevez-

zünk ki bűnbaknak, hanem nézzünk  magunkba; “én akartam, hogy jobb legyen – akarni

nem elég, tenni kell! – de itt valahogy oly sokan megtorpannak.

Vajon miért?…. Lustaságból? Kényelemből? Félelemből? Érdekből? Minden van valamiért.

 

Ha nem vesszük a fáradtságot azért, hogy nekünk jobb legyen, akkor más miért venné?

Mindenkinek megvan a saját maga keresztje, amit nehéz cipelni. Ha a helyzetünk arany-

kalitkába zárt kismadáréhoz hasonlít, akkor még mindig dönthetünk: élünk a pompában

szottyattan, vagy egy kevésbé szép lakásba, de boldogságban és szabadságban.

Ha pedig félelemből tipródunk évek óta egy helyben, akkor meg szintén mi vagyunk a hunyók.

Igen, az emberek félnek a változástól, az újtól, mert nem tudják, mi lesz azután. De belevágni

ebbe a szituációba nem féltünk? Hiszen akkor sem tudtuk, mi lesz ezután? Totyorgunk egy-

helybe? Ettől is félhetnénk, mert lehet, hogy holnap még rosszabb lesz. Akkor meg nem kell

félni kilépni a most-ból.

Az univerzum segít, mindig ott van, ad lehetőségeket, és ad nyugalmat is, bátorságot is, és

erőt, ha azt kérünk. Olyan szituációkat ad, amiben ezeket gyakorolhatjuk.

Több hölgyet ismerek, akik két szatyorral költöztek el gyerekükkel a durva férjtől, és most

boldogok – mert becsülték önmagukat, és hittek abban, hogy a boldogság nekik is megjár.

És megkapták.

 

Nem az a hős, aki elmondhatja magáról, hogy mennyi szörnyűségen ment keresztül az életen

és mindent túlélt. Hanem az, aki éli az életet: tudatosan cselekszik, és hoz döntéseket. Mert az

embert az jellemzi, amilyen döntéseket hoz. Nem a származásunk, a neveltetésünk a fontos

– nem hivatkozhatunk rájuk minduntalan, kibújva a felelősség alól; hiszen abban hol vagyunk

mi magunk?! És ha az életünk úgy zajlik, hogy csak szemléljük kívülről, mint egy filmet, akkor

ne csodálkozzunk azon, hogy más fogja a tollat, megírja a saját forgatókönyvünket, a próbákon

vezényel nekünk és a moziban bukta dráma a filmünk – amire a nézők többet nem kíváncsiak,

mert hiába szurkoltak a főhősnek.

 

 

 

” SZÉP AZ ÉLET, CSAK TUDNI KELL ÉLNI VELE! “

2010 szeptember 29. | Szerző: Nyisztor Melinda

 

“Szép az élet, csak tudni kell vele élni” – ez a kedvenc idézetem, mert ebben számomra

oly sok minden benne van.

 

Adrenalin növelő az amúgy is mosolygós napokon és vigaszom a lehangoltságban. Amikor

először hallottam, rögtön megtetszett. Néhányan pedig nem értik, amikor ezzel próbálok

lelket önteni beléjük.

 

Mert mit jelent ez? 

Szép az élet! Igen, hiszem hogy a létezésünk örömteli, hogy a cél a békés, nyugodt élet, a boldogság kell, hogy legyen. Mert ez tartja életben az embert.

 

Igen, tudom, nem egyszerű. Mindenkinél vannak hullámvölgyek, buktatók, nagy csapások, szenvedések. Ezek közepette is meglehet találni az apró örömöket, melyek lelkesítenek, és egy kis időre felszabadulttá tesznek. Érdemes azon dolgozni, hogy ez a felszabadultság, az egész testet átjáró kellemes könnyedség egyre hosszabb ideig tartson, illetve egyre többször kerítsen hatalmába minket.

 

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Mert mi vigasztalja azt, akinek bizonytalan a munkahelye, családi dráma folyik otthonában vagy súlyos betegségben szenved? Ezek mind egyedi esetek, melyek lelki-szellemi-fizikai megoldásai nem lehetnek sablonosak. Viszont igenis vannak olyan lelket simogató, megnyugvást adó pillanatok, melyek mindenkinek megadatnak – csak nem kellene legyinteni rájuk, hagyva magunkat a szomorúságnak.

 

Ilyen például, amikor egy rég nem látott jó barátunk integet nekünk az utca túloldaláról; amikor meghalljuk kedvenc dalunkat a rádióban; amikor egy bűbájos kisgyerek ránk mosolyog; ilyen a tavaszi melengető napsütés; a frissen nyírt fű illata, egy korty hűsítő ital a nagy melegben, vagy forró ital a hidegben.

Az érzés, amikor jóllakunk, amikor korgó gyomrunk megnyugszik.

Amikor ki tudunk fizetni egy számlát, vagy sikerül elintéznünk valamit.

Amikor este álomra hajtjuk a fejünket, és azt gondoljuk, ma már nem érdekel semmi, alszom, pihenek.

Ilyen, amikor szeretettel megérint minket valaki; amikor kedvesen szól hozzánk a boltban az eladó; vagy amikor az udvariasságot fontosnak tartva előreenged valaki az ajtón.

 

Érzelemre ható felsorolás ez, mely mindannyiunk életében megvannak. Át tudjuk érezni? Tudunk rajta mosolyogni?…

Akkor gyerünk, vegyük észre ezeket a mindennapokban is. Nem kötelező hagyni, hogy az önsajnálat, a magány, a mártírkodás elhatalmasodjon rajtunk. Ne hagyjuk, hogy bekebelezzen minket más ember féltékenykedése azért, mert mi jól érezzük magunkat.

 

Vannak dolgok, melyeket rajtunk kívülálló okok miatt nem tudunk megváltoztatni. Viszont a hozzáállásunk csak rajtunk múlik, azaz mindig vannak lehetőségek. A világ nem fehér vagy fekete, hanem színes. A festők pedig mi vagyunk…!