Nem tudom, hogy miről szóljon a dalom, csak azt akarom,
hogy az embereknek adjon…
Adjon vigaszt, nehéz időkben támaszt,
hogy azt mondhasd: nem vagyok egyedül, de legbelül minden úgy kiürül,
s „a hogyan tovább?”-ra te adsz egy választ.
A szavak…, a szavak azok fontosak, és pontosak kell, hogy legyenek. Hogy azok
alatt azt értsd, ami neked kell, mert ugyanazon rajz is mindenkinek mást jelent.
Szóval a válasz: válassz! Benned a kérdés és a lépés a megoldás felé. Én csak
terelgetlek afelé. Olykor nem egyszerű, de nagyszerű, ha a „lépcsőzés” meseszerű.
Ne felejts el akkor sem, ha a sorod túl jól megy: az öröm megosztása is ér,
hogy az nekem adjon még! Még többet, hogy legyen, mivel a soraimat kitöltsem.
Nem várok hálát, de a málhát – ne csak azt akard rám pakolni, velem együtt vinni,
mert tudunk mi együtt inni akkor is, ha a napjaid pazarok is.
Ahányan vagyunk itt a világban, lettünk mi egymásnak,
tanár és tanító, mikor melyik helyénvaló – így könnyebben megértheted, hogy a
lépéseidet hogyan tegyed, hogy adjon az embereknek…