KISFIAMHOZ

2014 november 1. | Szerző: Nyisztor Melinda |

 

Nézem, ahogy alszol békésen, formás kis tested megpihen.

Veled együtt alszik a tűz, ami benned ég, a dal,

amit te zenélsz a lelked húrjain, csodaszép!

 

Oly tiszta vagy és őszinte, bárkit leveszel a lábáról – örökre.

Hallgatom a csendet, ami most körbevesz…

jólesik, de mégiscsak üres.

 

Nem így volt ez, míg meg nem születtél: beszélt a némaság,

és zenélt a lét. Anyukád, Apukád boldogan élt, de most,

hogy itt vagy, szebb tartalmat ad a fény.

Pezseg benned az élet, örökmozgó játszótárs a léted,

s nem is érted a felnőtteket, akik ebből nem kérnek.

Mosoly és csillogás az arcodon suhan át;

nagy az élni akarás, a vidámság-habzsolás!

 

Így van ez jól, könnyű még Neked,

nekünk is könnyebb, ahogy tanítod az életet!