AZ ÉLET SZÍNHÁZA
2014 október 30. | Szerző: Nyisztor Melinda |
Az Élet színház és játék,
földi ajándék…
A szereplők jönnek-mennek,
a szerepek cserélődnek,
a nézőpontok berögzülnek,
a tévhitek megdőlnek,
az emberek össze-vissza menekülnek.
Keresik a fogódzót, miben látnak kapaszkodót?
Dicséret, kudarc mind jó barát,
mert az utad, hogy meglegyen,
segíteni megtalál.
Adja meg az ég, amit a szíved kíván,
adja meg az ég, amit a lelked diktál!
Az ember mindig kapkod, keres és kitalál,
lelkesíti önmagát;
és kérdez: Mi, hogy lesz ezután?
A Jóisten tudja csak igazán.
De neked ez nem elég,
minden lépésről kell
hogy tudj, hogy ne félj.
Ám az ember nem így működik igazán,
a sors kifürkészhetetlen, sok a talány.
Te ezt a szíved mélyén tudod,
hisz nincs is más választásod.
Harmónia és egyensúly a színterek között,
humorral kezeld a kialakult űrt.
Meglesz, meglesz a munkád gyümölcse,
csak ne gyötörd magad vörösre!
Tedd, tedd a dolgod, amiről azt hiszed,
hogy az a legjobb!
Most fáradt vagy és kimerült,
a válaszod is ingerült
– ezzel nem vagy egyedül.
De lépj ki a sorból,
és érts a szóból:
ember, tanulj a jóból!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ez nagyon tetszett! A legjobban mégis az ego-s!
Kiléptem a sorból,tanulok a jóból olvasom az írásaid,értek a szóból,ha jók a szavak beivódnak könnyen,elfogadnom egyszerű nem potyog a könnyem… Viccet félretéve,na nem örökre,csak egy kis időre,tetszenek az írásaid kedves Melinda.Gratulálok és várom a következőket!
Tyűha, ez nagyon frappáns megfogalmazás, tetszik! Köszönöm, János, az elismerést és a biztatás 🙂
Sok szeretettel írtam,örülök hogy tetszik 😀