ALÁZAT – A MEGÉRTÉSHEZ

2014 október 29. | Szerző: Nyisztor Melinda |

 

Alázat. Sok ember szerint negatív töltetű szó. Összetévesztik a megalázkodással, vagy

az egojuk nem engedi, hogy jó értelemben is gondoljanak rá. Az alázat nemcsak azt

jelenti, hogy az akaratomat, vágyamat alárendelem valaki más akaratának, hanem

jelenti a tisztelet, a méltóság becsben tartását.

 

Vannak esetek, amikor jobban járunk, ha engedünk másnak és hallgatunk… Az alázat segít

az egyik legfőbb „ellenségünk”, az ego legyőzésében, emberi mivoltunk

lemeztelenítésében. Ez hozzásegít ahhoz, hogy tisztábban lássuk lelkünket.

 

Előfordulhat, hogy az alázat tanúsítása során kapjuk meg az embereket érintő válaszokat,

döbbenünk rá tetteik mozgatórugóira, értjük meg érzéseiket.

Valamennyi ember felé azért is „kell” alázattal lenni, mert mindenkitől tanulhatunk valamit.

Ahhoz, hogy például ne rosszindulatként fogjuk fel a kritikákat, ennek tudatában kell lennünk.

Ezáltal nemcsak a másokkal való kapcsoltatunk lesz zökkenőmentesebb, de az önmagunkhoz

való viszonyunk is. Ezzel könnyíthetünk a látni vélt sérelmeinken. A cél pedig pont az, hogy

ne rabszolgaként vagy nyűgként éljük meg földi létezésünket, hanem legyünk boldogok –

a jóból tanuljunk, ne a szenvedések által! Mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van – bár

lehet nem szeretni, nem kedvelni, de lehet elfogadni.

 

Az alázat hozzásegít a fegyelemhez és a józan gondolkodáshoz. Ez szükséges például

ahhoz, hogy az ember ne csak végezze, hanem jól végezze a munkáját. Vannak hivatások,

amelyek sokkal többet jelentenek munkánál.  Ahol emberek sorsát veszik kézbe. A kliens,

a páciens, az ügyfél, a partner keres egy terepautát, egy tanácsadót, egy mentort stb. akitől

segítséget kér, és valami jót vár el a találkozástól, a kezeléstől.  A hozzájuk fordulók számára

ők a vigasz, a mentsvár, az iránytű – és nagyon nem mindegy, hogy milyen irányba terelgetik

őket.

 

Az alázat, ha valóban gyakoroljuk, segít az elmélyülésben, az elmélkedésben. Tudjuk arra

fordítani a figyelmünket, ami valójában fontos – ezt a lelkünk tudja leginkább. Dolgozzunk

a fejlődés érdekében.

 

Az alázat formál. Rábír arra, hogy mi is tegyünk valamit az ügy érdekében. Ne csak át-

passzoljuk a sorsnak a feladatot. Ne keseregjünk a bajokon, hanem keressünk megoldást!

Az alázat megértést, szabadságot és lelki nagyságot ad.