ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI

2014 október 24. | Szerző: Nyisztor Melinda |

 

Annyiféle ember van a világon, és mi magunk is annyiféleképpen viselkedünk életünk

más-más színterein, egyes szerepeinkben: lehetünk pl. odaadó feleség, ugyanakkor

szigorú szülő, elégedetlen munkatárs, de segítőkész barát.

Mindenkinek megvannak az alapvető jellemvonásai, de ettől még nem minden helyzetet

kezelünk ugyanúgy. Éppen ezért másként ítélhetnek meg bennünket az emberek

attól függően, hogy mikor, mire, hogy reagálunk. Megesik, hogy nem érdekel, mit

gondolnak rólunk mások, és adott esetekben ne is ez motiváljon. A saját életünket mi

magunk éljük, ne úgy, ahogy a szűkebb-tágabb környezetünk elvárja tőlünk.

 

Ahogy mondani szokták, „minden csoda 3 napig tart”, aztán majd lenyugszanak a kedélyek.

Ehhez viszont olykor fel kell vállalni az estleges konfliktusokat, hogy ne bábuként, hanem

lelkileg független emberként éljünk.

 

Ehhez kell a rendszeres önkontroll is. Érdemes időként felülvizsgálni önmagunkat, hogy miként,

merre fejlődjünk, mert a csípőből jövő szokásaink már nem illenek hozzánk; mert a berögzült

nézőpontjaink már nem állják meg a helyüket.

Azt senki nem kívánhatja tőlünk, hogy egyik napról a másikra megújuljunk – a változás,

változtatás egy folyamat. Bátran gyakoroljuk a kis lépések művészetét!

Az esetenkénti megbotlás nem ok arra, hogy visszatáncoljunk! Gondoljunk csak arra, hogy

akkor most senki sem tudna járni!

 

Egy mosolygósabb, kedvesebb, türelmesebb emberhez inkább vonzódunk, mint olyanhoz,

akinek az arcán az élet összes fájdalma ott ül.

A jó társas kapcsolatok, a kellemes beszélgetések pedig örömet, egyfajta elégedettséget adnak

a mindennapok kiszínezéséhez. Szép szín a szürke, de hosszú távon unalmas…