” SZÉP AZ ÉLET, CSAK TUDNI KELL ÉLNI VELE! “

2010 szeptember 29. | Szerző: Nyisztor Melinda |

 

“Szép az élet, csak tudni kell vele élni” – ez a kedvenc idézetem, mert ebben számomra

oly sok minden benne van.

 

Adrenalin növelő az amúgy is mosolygós napokon és vigaszom a lehangoltságban. Amikor

először hallottam, rögtön megtetszett. Néhányan pedig nem értik, amikor ezzel próbálok

lelket önteni beléjük.

 

Mert mit jelent ez? 

Szép az élet! Igen, hiszem hogy a létezésünk örömteli, hogy a cél a békés, nyugodt élet, a boldogság kell, hogy legyen. Mert ez tartja életben az embert.

 

Igen, tudom, nem egyszerű. Mindenkinél vannak hullámvölgyek, buktatók, nagy csapások, szenvedések. Ezek közepette is meglehet találni az apró örömöket, melyek lelkesítenek, és egy kis időre felszabadulttá tesznek. Érdemes azon dolgozni, hogy ez a felszabadultság, az egész testet átjáró kellemes könnyedség egyre hosszabb ideig tartson, illetve egyre többször kerítsen hatalmába minket.

 

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Mert mi vigasztalja azt, akinek bizonytalan a munkahelye, családi dráma folyik otthonában vagy súlyos betegségben szenved? Ezek mind egyedi esetek, melyek lelki-szellemi-fizikai megoldásai nem lehetnek sablonosak. Viszont igenis vannak olyan lelket simogató, megnyugvást adó pillanatok, melyek mindenkinek megadatnak – csak nem kellene legyinteni rájuk, hagyva magunkat a szomorúságnak.

 

Ilyen például, amikor egy rég nem látott jó barátunk integet nekünk az utca túloldaláról; amikor meghalljuk kedvenc dalunkat a rádióban; amikor egy bűbájos kisgyerek ránk mosolyog; ilyen a tavaszi melengető napsütés; a frissen nyírt fű illata, egy korty hűsítő ital a nagy melegben, vagy forró ital a hidegben.

Az érzés, amikor jóllakunk, amikor korgó gyomrunk megnyugszik.

Amikor ki tudunk fizetni egy számlát, vagy sikerül elintéznünk valamit.

Amikor este álomra hajtjuk a fejünket, és azt gondoljuk, ma már nem érdekel semmi, alszom, pihenek.

Ilyen, amikor szeretettel megérint minket valaki; amikor kedvesen szól hozzánk a boltban az eladó; vagy amikor az udvariasságot fontosnak tartva előreenged valaki az ajtón.

 

Érzelemre ható felsorolás ez, mely mindannyiunk életében megvannak. Át tudjuk érezni? Tudunk rajta mosolyogni?…

Akkor gyerünk, vegyük észre ezeket a mindennapokban is. Nem kötelező hagyni, hogy az önsajnálat, a magány, a mártírkodás elhatalmasodjon rajtunk. Ne hagyjuk, hogy bekebelezzen minket más ember féltékenykedése azért, mert mi jól érezzük magunkat.

 

Vannak dolgok, melyeket rajtunk kívülálló okok miatt nem tudunk megváltoztatni. Viszont a hozzáállásunk csak rajtunk múlik, azaz mindig vannak lehetőségek. A világ nem fehér vagy fekete, hanem színes. A festők pedig mi vagyunk…!