<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>beszélgetés önmagammal - Nyisztor Melinda blogja</provider_name><provider_url>https://beszelgetesonmagammal.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nyisztor Melinda</author_name><author_url>https://beszelgetesonmagammal.cafeblog.hu/author/NyisztorMelinda/</author_url><title>LÉPCSŐK</title><html>&lt;img class=&quot;alignnone  wp-image-345&quot; src=&quot;https://beszelgetesonmagammal.cafeblog.hu/files/2014/11/lépcsők.jpg&quot; alt=&quot;lépcsők&quot; width=&quot;195&quot; height=&quot;263&quot; /&gt;

&nbsp;

&lt;strong&gt;Nem tudom, hogy miről szóljon a dalom, csak azt akarom,&lt;/strong&gt;

&lt;strong&gt;hogy az embereknek adjon…&lt;/strong&gt;

&nbsp;

Adjon vigaszt, nehéz időkben támaszt,

hogy azt mondhasd: nem vagyok egyedül, de legbelül minden úgy kiürül,

s „a hogyan tovább?”-ra  te adsz egy választ.

&nbsp;

A szavak…, a szavak azok fontosak, és pontosak kell, hogy legyenek. Hogy azok

alatt azt értsd, ami neked kell, mert ugyanazon rajz is mindenkinek mást jelent.

Szóval a válasz: válassz! Benned a kérdés és a lépés a megoldás felé. Én csak

terelgetlek afelé. Olykor nem egyszerű, de nagyszerű, ha a „lépcsőzés” meseszerű.

&nbsp;

Ne felejts el akkor sem, ha a sorod túl jól megy: az öröm megosztása is ér,

hogy az nekem adjon még! Még többet, hogy legyen, mivel a soraimat kitöltsem.

Nem várok hálát, de a málhát - ne csak azt akard rám pakolni, velem együtt vinni,

mert tudunk mi együtt inni akkor is, ha a napjaid pazarok is.

&nbsp;

Ahányan vagyunk itt a világban, lettünk mi egymásnak,

tanár és tanító, mikor melyik helyénvaló – így könnyebben megértheted, hogy a

lépéseidet hogyan tegyed, hogy adjon az embereknek…

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>