1.0beszélgetés önmagammal - Nyisztor Melinda blogjahttps://beszelgetesonmagammal.cafeblog.huNyisztor Melindahttps://beszelgetesonmagammal.cafeblog.hu/author/NyisztorMelinda/<a href="https://beszelgetesonmagammal.cafeblog.hu/files/2014/11/Heart-.jpg"><img class="alignnone wp-image-270" src="https://beszelgetesonmagammal.cafeblog.hu/files/2014/11/Heart-.jpg" alt="Heart-" width="117" height="102" /></a>   Nézem, ahogy alszol békésen, formás kis tested megpihen. Veled együtt alszik a tűz, ami benned ég, a dal, amit te zenélsz a lelked húrjain, csodaszép!   Oly tiszta vagy és őszinte, bárkit leveszel a lábáról – örökre. Hallgatom a csendet, ami most körbevesz... jólesik, de mégiscsak üres.   Nem így volt ez, míg meg nem születtél: beszélt a némaság, és zenélt a lét. Anyukád, Apukád boldogan élt, de most, hogy itt vagy, szebb tartalmat ad a fény. Pezseg benned az élet, örökmozgó játszótárs a léted, s nem is érted a felnőtteket, akik ebből nem kérnek. Mosoly és csillogás az arcodon suhan át; nagy az élni akarás, a vidámság-habzsolás!   Így van ez jól, könnyű még Neked, nekünk is könnyebb, ahogy tanítod az életet!rich